2018.11.10.
Október utolsó hétvégéjét egy 13 fős csapat testvértelepülésünk meghívására az erdélyi Csíkkozmáson töltötte.
Lukácsháza nyugdíjas klubjának színjátszói Az indiai guru című darabjuk teljes díszletével és jelmezeivel indultak útnak, mivel Erdélyben vendégszerepeltek a Bethlen Gábor Alap testvértelepülési kulturális kapcsolatok ápolására elnyert pályázati támogatásának köszönhetően.
A csapattal tartott a képviselő-testület néhány tagja is, hogy a Lukácsháza Önkormányzata által a Nyergestetőn állíttatott kopjafát felavassák.
A csütörtök kora hajnali indulás ellenére is jókedvű volt a csapat. Voltak, akik már részesültek a kozmásiak vendégszeretetében, ők azért voltak tele várakozással, a többiek, akik először indultak a hosszú útra, nagyon vágytak arra, hogy szembe találják magukat Erdély természeti, építészeti és kulturális szépségeivel. Ez a jókedvvel teli várakozás az utazás alatt végig elkísérte a társaságot, és a késő délutáni órákban Tusnádfürdőtől a rendőri felvezető autót követve begördültek a kisbuszok a csíkkozmási Tulipán Panzió udvarára.
Itt a csapat egy része már régi ismerősként üdvözölte egymást a vendéglátókkal, a többiek pedig az első találkozás ellenére is nagyon hamar osztozhattak ebben az érzésben.
Ezt segítette a közösen elfogyasztott vacsora és az azt követő éjszakába nyúló beszélgetés.
A csoportnak péntekre egész napos kirándulást szerveztek, melynek Gergely András személyében egy egészen kivételes idegenvezetője volt.
Úton az 1000 éves határhoz volt egy rövid megálló, ahol egyik oldalon a Gyimes völgye, a másikon a csíki rész nyújtott lenyűgöző látványt. Aztán a Gyimesek völgyébe ereszkedve a történelmi Magyarország keleti határán találta magát az ember, ahol a 30. számú vasúti őrház, a Rákóczi-vár romjai, a kontumáci kápolna, a háborúban elesett magyar hősök emlékműve és az emlék kopjafák ejtették ámulatba a látogatókat.
A gyimesi csángók hétköznapjainak megismerésére kiváló lehetőséget nyújtott a gyimesbükki Nagyállomás épületével szemben található Tájház, néprajzi és antropológiai múzeum.
A tartalmas délelőttöt egy jó hangulatú ebéd zárta a gyimesi sí- és bobpálya tövében, ahol a csapatból néhányan a nemrég átadott bobpályát is kipróbálták, ami miatt olykor megtört a hegyoldal csendje…
Majd a Gergely Andrással történt hosszas társalgás után a pénteki nap utolsó állomásaként Csíksomlyó következett.
Ezt követően rengeteg élménnyel, gondolattal tért vissza a társaság a panzióba, ahol az előző naphoz hasonlóan vacsora, majd hosszú beszélgetés következett.
Október 27-én, szombaton a színjátszók és a két település képviselőinek jelenlétében felavatták a Nyergestetőn Lukácsháza Önkormányzata által állíttatott kopjafát a csíkkozmási gyerekek műsorát és a polgármester urak beszédét követően. Ezután a Nyergestető Vendégházban a hely ötletgazdája, Borbély András tartott előadást a Nyergestetőhöz fűződő eseményekről, lenyűgözve a hallgatóságot tudásával és történelem iránti szeretetével.
A faluba visszatérve Szántó László, polgármester vezetésével tett egy rövid kitérőt a csapat a borvízforrásokhoz, illetve a Sószékfürdőhöz.
Ebéd után Virág György, alpolgármester kalauzolta a társaságot Lázárfalva határába, ahol a borvízforrásokkal és a mofettával lehetett közelebbről ismerkedni. A mofettában mindenki rögtönzött gyógykezelésen vett részt, akinek volt valami nyavalyája, igyekezett ott hagyni, aki jól érezte magát, megelőzés céljából vette igénybe a büdös gödröt. Az utolsó állomás Gyurival a családi gazdaságuk megtekintése volt.
A szombati napra már csak egy program maradt hátra, látogatás Csíkszentsimonba, a Csíki Sör Manufaktúra üzemébe, mely során betekintést engedtek a sörgyártás titkaiba és sörkóstolásra is volt lehetőség.
Hazatérvén a panzióval szembeni Közösségi Házban gyűlt össze a társaság, hogy néhány csésze tea, egy pohár bor vagy sör mellett beszélje át az eddig eltelt napokat és a színjátszók felkészüljenek a másnapi előadásra.
A vasárnap is tartalmasnak ígérkezett a korábbi napokhoz hasonlóan. A csoport egy része Szentmisén vett részt, a többiek elkísérték a helyi focicsapatot a szomszédos Csíkszentmártonba, ahol sajnos a lelkes buzdítás ellenére sem sikerült kiszurkolni a győzelmet, viszont élmény volt megismerkedni a pálya melletti székely temperamentummal.
A lefújás után vissza kellett sietni a csíkkozmási Kultúrházba, hogy legyen idő mindent a legnagyobb alapossággal előkészíteni a színdarabhoz.
Ahogy közeledett az előadás kezdete, úgy fokozódott a színészek izgalma a különleges helyszín és alkalom miatt, bár később bebizonyosodott, hogy mindez alaptalan volt, nagy sikerrel mutatták be darabjukat a szép számú közönség előtt. Az indiai guru című színdarabot ezúttal egy szükséges szerepátvállalással adták elő, színesítve ezzel a testvértelepülés Idősek napi rendezvényét.
Felemelő lezárása volt a napnak a Fertés-tetőn történt esti őrtűz gyújtás Székelyföld Autonómiájának Napján.
Majd a helyi zenészek vették át a főszerepet, akik remek hangulatot teremtettek a tűzgyújtás helyszínén, majd éjszakába nyúlóan a panzió éttermében is.
Ezzel a csoport küldetése a végéhez ért, melyet nehéz volt elhinni, bár számos élménnyel, tapasztalattal gazdagodott mindenki, mégis egy röpke pillanatnak tűnt ez a pár nap.
A hétfői reggeli után a búcsúzkodás következett, ahol valószínűleg minden résztvevő megfogadta, hogy erre a helyre még vissza fog térni és a legnagyobb szeretettel fog gondolni a vendéglátóira a remek társaságért, élményekért és nagyszerű programokért.
Bár a 16 és fél órás út hazafelé embert próbáló volt, mégis sokan az arcukra ragasztott mosollyal tették meg az utat, olyan mosollyal, mely sok mindent sejtetett… (Albert Móni)
